Miért alakul ki a szigorú ránc?

A „modellünk” szigorú tekintetétől nem ijedünk meg annyira, mint amikor feltűnik az első halvány ránc a mi szemöldökeink között.

Ha makacsul ott marad, akkor gyanakodhatunk arra is, hogy a szemünk nem fókuszál jól. A szemöldökök összehúzó izmai fölveszik ezt az összeráncolt “kényszertartást”.

Miért? A válasz az idegrendszer jelzéseiben keresendő. Ha valami feszül, fáj stb. az idegrendszer azt érzékeli. Olyan ez, mint a vészcsengő! Ha megszólal, akkor oda kell figyelni, mert a berregésnek oka van! Csakhogy az idegrendszer – hozzánk hasonlóan – nem szeret fölöslegesen dolgozni.

A feszülésről csak egy bizonyos ideig küld jelzést, és miután nem történik változás, okos megoldást választ: fölemeli az ingerküszöböt. Attól kezdve nem érzékeljük az összehúzott állapotot, az válik természetessé. A számítógép nyelvén fogalmazva az lesz alapértelmezett. Így már persze azt sem vesszük észre, hogy betörnek a ráncok.

Minél tovább tart ez az állapot, annál mélyebb a ránc és annál szigorúbbnak tűnünk. Előfordul, hogy éjszaka is összehúzzuk a szemöldökünket.

A megoldás a szemvizsgálat mellett az arctorna. Az ugyanis a tudatos izomfeszülés-lazítás készséggé alakításával segít abban is, hogy visszaálljon az idegrendszer finom érzékelése az állandóan feszült helyeken.